Elkészült a XI. Országos Sasleltár

Az MME a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizenegyedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.

Parlagi sas (Fotó: Kovács András)

 

Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett kezdeményezésen rekordszámú, 331 felmérő vett részt országszerte, így a nagy mennyiségű beérkezett adat begyűjtése és feldolgozása is a szokásánál hosszabb időbe telt.

Idén közel 14.000 km2 területet érintett a felmérés, ami magába foglalta a legjelentősebb sas-telelőhelyeket. A korábbi évekhez hasonlóan több területen az idei év madarának választott túzokok számlálását is a ragadozómadarakéval párhuzamosan végezték.

A XI. Országos Sasszinkron keretében 563 rétisast, 220 parlagi sast, 3 szirti sast és 7 fekete sast regisztráltak a résztvevők. Az átvizsgált területegységekre vetített "sassűrűség" a több éves átlagnak megfelelő volt (6 példány / 100 km2). Tavaly januárban valamivel több rétisast (591), viszont kevesebb parlagi sast (182) számoltak meg a résztvevők. A ritka fekete sasból még sohasem figyeltek meg egyszerre hét példányt az országban, amely azt jelzi, hogy hazánk egyre jelentősebb telelőhelyévé válik ennek a világszerte veszélyeztetett fajnak, amely feltehetően a klímaváltozás miatt sem vonul már minden esetben el a dél-európai és kisázsiai telelőhelyeire. A fekete sasok elterjedésük nyugati határát Lengyelországban és a Balti államokban érik el, ahol mindössze 30-50 pár él már csak belőlük, így a nálunk telelő néhány példány túlélése is rendkívül fontos a sérülékeny állomány fennmaradása szempontjából.

Rétisas megfigyelések - 2014. évi téli sasszinkron

Parlagi sas megfigyelések - 2014. évi téli sasszinkron

Szirti sas megfigyelések - 2014. évi téli sasszinkron

Fekete sas megfigyelések - 2014. évi téli sasszinkron

Kerecsensólyom megfigyelések - 2014. évi téli sasszinkron

 

A sasok mellett a legtöbb területen a többi hazánkban telelő ragadozómadarat és a túzokokat is számba vették a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek. A sasok élőhelyein az év madarának választott túzokból 460 példány sikerült megfigyelni, ami az országos állománynak a harmada (az országos túzokszinkron eredményeiről itt olvashat >>).

A korábbi éveknek megfelelően a leggyakrabban megfigyelt ragadozómadár-faj az egerészölyv volt 3464 példánnyal. Kékes rétihéjából 528, vörös vércséből 392, karvalyból 133, gatyás ölyvből 110, kerecsensólyomból 35, kis sólyomból és vándorsólyomból pedig egyaránt 27 példányt figyeltek meg. A viszonylag gyakori, de rejtett életmódú héjából mindössze 7, a ritka pusztai ölyvből pedig 5 példány került elő. A vonuló, de a klímaváltozás miatt egyre gyakrabban áttelelő barna rétihéjából 35 került távcsővégre.

Országos Sasszinkron eredmények 2004-2014 ::: Forrás: MME Monitoring Központ

A "sassűrűség" alakulása az Országos Sasszinkron eredmények alapján, 2004-2014 ::: Forrás: MME Monitoring Központ

 

Az országos sasleltár nem titkolt célja, hogy a sas-állományok felmérése mellett az illegális ragadozó-mérgezések felderítését, hatásuk monitorozását és visszaszorítását is elősegítse. Hazánk sajnos élenjáró a régióban a madarak ellen elkövetett bűncselekmények számát tekintve, amely esetek csökkentése a hozzánk külföldről érkező sasok védelme miatt nemzetközi felelősségünk is. Ebből a célból európai uniós támogatással jelenleg is folyik az MME koordinálásban a Sasbarát Magyarországért LIFE+ program (www.parlagisas.hu).

Összeállította: Horváth Márton, Nagy Károly, Nagy Zsolt

© MME-BirdLife Hungary »