Sasmentes, de eredményes sasszinkron a Felső-Tisza mentén

Sok száz felmérőhöz hasonlóan, január közepének hétvégéjén mi is elindultunk a telelő sasok számlálására. Hiszen ekkor zajlott országszerte a XII. Országos Sasszinkron, egészen pontosan január 16-18. között.

Pénteken reggel Nagygyőri Annával és Görögh Zoltánnak indultunk útnak, hogy a Felső-Tisza mentén megszámláljuk a vízimadarakat* és a telelő ragadozómadarakat.

*Január közepső hétvégéjén nemcsak a sasszinkron, hanem a nemzeközi vízimadár-szinkron számlálásai is zajlottak.

A szokásos útvonalunkat terveztük bejárni (a Tisza mentén, Szabolcsveresmarttól Rakamazig), de mivel délután még sok irodai munka várt ránk, ezért csak a sasok által kedveltebb területeket látogattuk meg.

A sok szöveg helyett beszéljenek a képek és a képaláírások.

A varjútelep fészkei után folytattuk utunkat Szabolcsveresmart felé, hogy megyénk legnagyobb állóvizénél sasokat és vízimadarakat lássunk. Valójában nem számítottunk hatalmas tömegekre, mert nyár végén már majdnem csontszáraz volt a Rétközi tó, igaz akkor még sok vízi- és gázlómadarat számláltunk a megmaradt pocsolyák partjain.

Mostanra már a legmélyebben fekvő részein sem volt víz, csak rendre kaszált gyom. Így aztán sem vízimadarakat, sem sasokat nem láttunk. Viszont minden korábbinál több ember (közmunkások Dögéről?) sürgött-forgott, hogy a partokon álló nyárültetvények cserjeszintje eltűnjön. Kivágták, majd elégették a "rendetlenséget". Pedig a biodiverzitás jó dolog, csak erről valamiért a helyi tótumfaktumok nem tudnak? Talán fentről sem ezt sugallják nekik?

Az adatokat feltöltöttem a vízimadár adatbázisba. >>

Folytattuk utunkat Tiszatelek felé, de útközben még megnéztük a dombrádi Tisza-partot, ahol szintén nem volt vízimadár mozgás, de ez nem csoda, hiszen 95%-ban vékony jégréteg fedte a folyót.

Utolsó reményünk, a sas megfigyelés szempontjából, a Tisza 580-as folyamkilométere volt. A tiszateleki kanyarban szinte mindig van néhány nagyobb lihogó (be nem fagyott vízfelület, amelyet a vízimadarak folyamatos mozgásukkal jégmentesen tartanak), s most is volt. Récék ugyan akadtak szép számmal, de sajnos a szokásos 1-2 rétisas most nem ült szokásos helyén a túlparton. Az igazság az, hogy a januári sasszinkronok alkalmával általában minden második évben sikerül ott sasokat megfigyelni.

Sasok tehát nem voltak, de láttunk 1 kerecsensólymot, s a 415 (+/- 10) tőkés réce között 2 kárókatona is feltűnt. >>

Hazafelé útba esett Nagyhalász, ahol a Polgármesteri Hivatal előtti és az udvarában álló fenyőkön régóta telelnek erdei fülesbaglyok, így természetesen őket is megszámláltuk, ha már arra jártunk. Kívül csak 1 bagoly ücsörgött, de az udvarban 27-et számláltunk.

Példaértékű, hogy a hivatal munkatársai nem zavarják az ott nappalozó madarakat! A baglyok köpeteikkel és ürülékükkel rendszeresen piszkolnak, de a nagyhalásziak madárbarátokhoz méltóan viselik ezt. A híres webkamerás gólyák városában persze ez nem meglepő.

A nagyhalászi telelő fülesbaglyokról négy éve már az MME YouTube csatornájára is felkerült egy rövid videó: Telelő erdei fülesbagoly csapat / Wintering Long-eared Owls, Nagyhalász-Hungary (2011.03.11.) >>

Így végül sasok nélkül, de nem eredménytelenül zártuk az idei sasszinkront a Felső-Tisza mentén.

Megjegyzés: Másnap Görögh Zoliék kimentek a Szelkó-tóhoz, s ott láttak egy öreg rétisast is.

Air Jordan XX9 Low