Picur 5 napos pihenője Szudánban - friss csapadék adatok és vegetációs indexek tükrében

Legutóbb így fejeztem be a Nagyhalászi Gólyanaplót *: "A következő bejegyzésekben megpróbálom majd megvilágítani, hogy Picur talán nem véletlenül töltött el 5 napot azon a kietlennek tűnő sivatagi tájon, s azt is, hogy mik várják Afrikában gólyáinkat." 

Mivel Picurtól nem érkeztek újabb adatok az elmúlt három napban**, így most a fent idézett ígértem első feléről fog szólni a mai bejegyzés.

*Ezt a blogbejegyzést a Nagyhalászi Gólyanaplóból hoztam át, melyet 7 éve írok, s látógatói nagyrészt laikus gólyakedvelők, nem madarászok. Ezért előfordulhatnak benne olyan magyarázó részek, melyek a madárszámlálóknak nyilvánvalóak, de a Gólyanapló olvasóinak nem.

**A bejegyzést még korábban kezdtem írni, s vasárnap reggelig valóban nem érkeztek újabb adatok. De késő délután, amikor hazaérkeztem Debrecenből, már itt vártak a délben megjött friss koordináták. Így azokat is beszúrtam a bejegyzés végére.

Vonuló madaraink más-más stratégiával vágnak neki rövidebb vagy hosszabb útjuknak (rövidebb: pl. a mediterrán régió, hosszabb: Afrika Szaharán túli területei). Sokan jelentős zsírtartalékot is felhalmoznak bőrük alatt (pl. az apró énekesek, melyek csak aktív repüléssel tudnak vonulni), amit egy-egy nagyobb táv megtétele során használ fel szervezetük. Majd megállnak egy "tradicionálisan" általuk használt pihenőhelyen (fecskék esetében ezek általában nádasok), ahol ismét feltöltekeznek, s utána ismét folytatják útjukat. A szárazabb vidékeken (pl. Száhel övezet) számukra életbevágó ezeknek a megállóhelyeknek a megléte és állapota is. Nem mindegy az sem, hogy mikor érnek oda. Fontos lehet, hogy az adott régióban akkor éppen ne legyen szárazság. Sajnos a klímaváltozás, az ember tájátalakító tevékenységei, és még számos egyéb ok miatt ezek a feltételek egyre kevésbé kiszámíthatóak számukra. (Ha egy nádas eltűnik, akkor sem táplálék, sem biztonságos éjszakázóhely nem várja őket. Mehetnek tovább a következőig, ami sokuk pusztulásával járhat.)

A gólyák, mint tudjátok, nem repülnek át nagyobb tengereket, inkább a partvonalak mentén vonulnak, s amennyire csak lehet, kihasználják a felszálló meleg légáramlatokat (termikelnek, majd amennyit csak tudnak hosszan siklanak, takarékoskodva az energiájukkal). De nekik sem mindegy, hogy milyen kondícióval vágnak neki a hosszú útnak. Napi megállóhelyül ők is olyan helyeket néznek ki, melyek közelében táplálkozni tudnak és nyugalmuk is lesz az éjszakázáshoz. Ha minden jól megy, akkor a tempósan vonuló csapatok első jelentősebb, több napig tartó pihenőjüket már Afrikában tartják. Feltehetően nem mindegy nekik sem, hogy ez a hely tejesen száraz és zavart terület, vagy olyan, ahol akkor éppen van elég táplálék és viszonylagos nyugalom. Több napos piknikre nem érdemes megállniuk olyan helyen, ahol a csapat nem talál egy árva sáskát sem, s ahol emberek vagy más élőlények kergetik őket éjjel-nappal.

S akkor a fenti bevezető után rátérek Picur 5 napos megállójára. Láthattuk, hogy Szudánban, a Nílus mellett, El Matamma és Shendi települések közelében töltötték az időt. A Google Föld műholdképei alapján nagyrészt a településtől távolabb, a köves-homokos sivatagban bóklásztak és éjszakáztak. Picur néhány pontja szerint ugyan ellátogatott a Nílus mentén öntözött farmokra is, de nem ott dekkolt naphosszat.

Remélem, hogy nem feküdte meg a gyomrotokat ez a kis játék az adatokkal, térképekkel és ábrákkal! ;-)

Egy kis bónusz a végére, két térképpel a ma délben érkezett adatok alapján, hogy tudjátok merre vette az irányt Picurunk. ;-)

Ha érdekel Picur útjának története, akkor érdemes meglátogatnod a Nagyhalászi Gólyanaplót! >>

Jeladós madaraink rendszeresen frissített térképeit a satellitetracking.eu honlapunkon keresd! >>

nike air max 1 crimson